atyus
atyus főnév -t, (ritk.) -a (csak egyes számban) (bizalmas, kedveskedő)
1. <Gyermekéhez való családi viszonyában, a beszélő részéről a tisztelet érezhető árnyalatával:> apus. Hívjad atyust ebédelni. || a. <Megszólításként gyermek v. néha feleség részéről.> Hogy érzi magát, atyus? Atyus, jöjjön vacsorázni.
2. <Idősebb férfi kedveskedő, bizalmas, gyak. kissé gúnyos megszólításaként.> Mi a manónak törődsz te folyton a férfiakkal? … – Nem vagyok ám én még olyan idős, Vince atyus – felelt negédesen Tamásiné. (Krúdy Gyula) Márkus, az öreg harangozó, nyögve, két lábra sántítva jött be … – Mi baj, atyus? – kérdezte a kis cseléd. (Móricz Zsigmond)
