alakzat
alakzat főnév -ot, -a (-ja)
1. (régies, választékos) Vmely fizikai értelemben vett testnek, természeti alakulatnak v. élőlénynek szemünkkel érzékelhető, főként körvonalaiban jelentkező egységes képe; alak. Nem menti koponyád Alakzata sem e rosz hajlamot. (Madách Imre)
2. (katonaság) A csapatok, csapatrészek, vonatok (5) egymáshoz viszonyított helyét és összeállítását szabályozó rend menet, nyugvás, megközelítés v. harc közben. Megközelítő alakzat; táborozási alakzat. || a. (katonaság) A csatárok elhelyezkedésének rendje. A csatárlánc a tüzérség és gyalogság elleni harc legcélszerűbb alakzata. || b. (katonaság) <A haditengerészetben> az a rend, amelyben a hadihajók felvonulnak.
3. (mértan) Geometriai v. mértani alakzat: vonal, síkidom, test (5). A … kristályok táncra kerekednek … szabályos mértani alakzatokba csoportosulva. (Jókai Mór)
4. (irodalmi nyelvben, elavult) Sajátságos alakú (természeti) képződmény. Nem tagadjuk e kertnek nagyszerűségét, bár a természetnek szabad alakzataival a szem sehol sem találkozott. (Jósika Miklós)
5. (műszaki nyelv) Fémből készült minta, amelyet különféle, aprólékosan finom alakoknak, pl. vízjegyeknek nyomásához használnak.
6. (irodalomtudomány) A stílus élénkítésére haszn. olyan kifejezésmód, amely mondattani szempontból eltér a szokásostól, a közönségestől. A leghasználatosabb alakzatok a szórend megváltoztatása (inverzió), az ismétlés, a halmozás, a kérdés, a felkiáltás stb. || a. (irodalomtudomány, régies) Tág. ért. a kifejezésmód művészi alakításának minden eszköze, beleértve a szóképeket is.
7. (filozófia) A következtetésnek a középső fogalom különféle állásából eredő vmelyik alakja. Logikai v. szillogisztikus alakzatok.
8. (költői, elavult) Csábító kép, ábránd. A múlt … alakzatokban játszik előtte. (Jósika Miklós)
9. (irodalmi nyelvben, elavult) <Emberi> termet, idom, alak (I. 2). Tündéri termete vesztett … hullámzó alakzataiból. (Kemény Zsigmond) A … kandalló előtt álltak Béldiné gyermekei, a nagyobbik Zsófia, egy tizennégy éves felnőtt leányka, finom alakzattal, szemérmetes arccal. (Jókai Mór)
10. (irodalmi nyelvben, elavult) Főként többé-kevésbé ismeretlen személy; alak (II. 1). A mezőn egy alakzat körrajzai válnak ki. (Vas Gereben) A fedélzeten rémes alakzatok feküdtek tarka öltözetben. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): szóalakzat.
alakzatú.
