alig
alig határozószó és kötőszó, (népies) elig [e]
I. határozószó
1. <Cselekvést, történést, állapotot, lelki folyamatot kifejező igék és kifejezések mellett gyak. túlzásként:> nagyon keveset, kevéssé, kis mértékben, fokban; szinte nem, jóformán nem (is). Alig akar ¬ vmit tenni. Alig dolgozik, folyton betegeskedik. Alig lát a sötétségtől. Alig hall már. Alig eszik, nincs semmi étvágya. Alig látszik a lámpa a ködben. Alig ismeri a társait. Alig hisz a szemének. Alig tud valamit. Alig hajnalodik még. Két öltözet barna, gyapjúszövetből készült ruhája színben alig különbözött egymástól. (Kosztolányi Dezső) Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk! | Alig látszik, hogy fájdalmunkra csöppent. (József Attila) || a. <Feltételes módú igével, az udvarias tagadás kifejezésére.> Alig hinném; alig gondolnám. || b. <Időfogalommal kapcsolatban, rendsz. a van igével együtt:> a szóban forgó időpont, időszakasz éppen hogy elérkezett. Még alig volt reggel, mikor elindultunk. || c. A szóban forgó időszakasz, ill. az abban lefolyó cselekvés óta (a beszélő megítélése szerint) nagyon rövid idő telt el; csak nem rég, az imént. Még alig ebédeltünk.
2. <Főként erőkifejtést jelentő igékkel kapcsolatban:> nagyon nehezen. Alig bírja v. tudja fölemelni a súlyt; alig bírja a kezét; alig bírja a lábát; alig lélegzik, szuszog, piheg; alig áll ¬ a lábán. Alig tudta átugrani az árkot. Alig telik ruhára a keresetéből. Mi egy | rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. (Katona József) Miklósnak ugyancsak jól esett a falat, Rakta is szaporán, alig győzte nyelni. (Arany János) || a. (régies) Alig van: <személy(ek csoportja)> nagyon gyengén, rossz állapotban van. Édes hazám … Alig vagy a fájdalomtul. (Petőfi Sándor) || b. Alig vár vmit: nehezen, türelmetlenül várja vminek a bekövetkezését. Alig várom, hogy itt legyen a nyár. Alig várom, hogy lássalak újra. (Petőfi Sándor) A csatajelt, a csatajelt Zajongó lelkem alig várja. (Petőfi Sándor)
3. Nem valószínű, hogy …; aligha; nemigen. Alig jön el; alig fogja megcsinálni. Széchenyi feltárja … korunk titkának kulcsát …; de a nemzet alig lesz hajlandó e kulcsot elfogadni. (Kossuth Lajos) Sokra bizony már alig viszi dolgát. (Arany János)
4. Nagyon ritkán. Mostanában alig találkoztunk. Alig jár színházba. Vacsorára alig ment haza. Elekessel együtt a Club des Parisiensben ütötte föl tanyáját. (Kosztolányi Dezső)
5. <A van igével v. más rokon jelentésű szóval v. kifejezéssel kapcsolatban:> csak elvétve, csak egy-egy, majdnem egy se. Az egész tömegben alig akad közömbös ember. Alig maradt ott valaki a téren. Korcs udvaráért a királyt dorgáltam – Melyben már alig van egy jó magyar bajnok. (Arany János) Nekem ló kell! pihent ló! … – Itt bizony alig akad. (Gárdonyi Géza) || a. Alig van rajta vmi ruha: testét csak itt-ott fedi ruha. Csizmám lyukas és vállamon Alig van egy rossz köpönyeg. (Arany János) || b. A szóban forgó, kívánatos tulajdonságnak, állapotnak bizonyos fokát jóformán el sem érve; nem nagyon, de azért még; alighogy. Ez a kávé alig édes, tégy még bele cukrot. Ez a víz alig langyos.
6. <Mennyiség- v. számfogalom előtt, azzal együtt:> körülbelül a szóban forgó, csekélynek tartott mennyiségű, számú. Alig tíz ember volt a gyűlésen. Még alig tíz éves, és máris milyen fejlett. A lapért … fizet tizenkét ezer forintot … a teljes szerkesztői fölszerelésért alig pár ezeret. (Tolnai Lajos) Mindez alig tíz perce történt és alig tíz perc alatt. (Kosztolányi Dezső) || a. A szóban forgó mennyiséget, számot kevés híján elérve. Ez a liszt alig tíz kiló.
II. kötőszó <Az általa bevezetett mondatban foglalt cselekvés, történés, állapot még jóformán be sem fejeződött, mikor a másik mondatbeli megkezdődik:> alighogy. Alig állt meg a vonat [= alighogy megállt a vonat], már leszállt. Alig mondta ki a szót, máris megbánta. S alig mondá, halkan belép, Holttestet hozva karjain, Egy ifju. (Kisfaludy Károly) Még alig volt reggel, már megint este van. (Petőfi Sándor) Alig mentek néhány lépést, midőn szembe jöttek az öregek. (Mikszáth Kálmán)
