állta
állta főnév (személyragos) álltom, álltod, álltunk, álltotok, álltuk; álltát (rendsz. csak -ban és -ból ragos alakban)
Általában vkinek, vminek álló helyzete, állása.
1. Álltában: úgy, ahogy áll; állása közben. Álltában elalszik. Olyan ott álltában, mint egy vérbe mártott Kő szobor, mely visel hosszu fényes bárdot. (Arany János) Bal lábszárát kedélyesen tapogatni kezdte álltában. (Krúdy Gyula)
2. Álltából: álló állapotából, helyzetéből. Az ügyvéd, szivart nyújtva vendégének, … álltából beszélt. (Vas Gereben) Álltokból mosva ki, vitte [az ár] A tölgyeket. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
