ártalmatlan
ártalmatlan melléknév -ul, -abb
1. Olyan <dolog>, amely nem árt (1–2), nem ártalmas. Ártalmatlan étel, ital; az emberi szervezetre ártalmatlan féregirtó szer. || a. Olyan <személy>, akitől nem kell félni, mert nincs ártó szándéka, nem akar másoknak bajt, kellemetlenséget okozni. Ártalmatlan ember.
2. Olyan <személy, dolog>, aki, amely nem tud másoknak ártani, a közösségre káros tevékenységet v. hatást kifejteni, mert ebben megakadályozzák, v. nincs is hozzá elég ereje, tehetsége, módja. Ártalmatlanná tesz, válik. Az árdrágítót ártalmatlanná tette a rendőrség.
ártalmatlanít; ártalmatlanító; ártalmatlanított; ártalmatlanság.
