bálvány
bálvány főnév -t, -ok, -a
1. Emberi v. állati alakban ábrázolt földöntúli lény szobra, melyet a kezdetleges vallások hívői istenként v. az istenség jelképeként tisztelnek. A bálványok etetése, itatása, körülhordozása. És rendelék a földnek ünnepet, Bálványokat s az áldozatra vért. (Tompa Mihály) Furcsa bálvány szent fából faragva, Mosolya sír és bánata mosoly. (Juhász Gyula) Mozdulatlanul guggolt a fa tövében, mint a fából faragott bálvány. (Karinthy Frigyes) || a. (vallásügy, rosszalló) <Vmely vallás szempontjából> egy más vallás istenének v. vallásos tiszteletben részesített alakjának képe v. szobra. Az őskeresztények a görögök és rómaiak istenszobrait bálványoknak tekintették.
2. (irodalmi nyelvben, rosszalló) Olyan (képzelt) lény, (hamis) eszme, koholt v. viszonylagos érték, amelyet az emberek (szinte) istenként tisztelnek, mindennél többre becsülnek. A pénz a bálványa. ® Ledönt vmely bálványt. Az nagy mindenható … Látá az magyarnak állhatatlanságát, Megvetvén az Istent hogy imádna bálvánt. (Zrínyi Miklós) Összeomlik mindaz, ami korhadt, Mi évezredek véres bálványa volt. (Kiss József) Új isten szól hozzátok emberek! | Nem ég szülötte Ő! nem mennyben él, | … Óh de nem is föld bálványa Ő. (Tóth Árpád) || a. (választékos) Rajongó és kritikátlan tisztelettel, szeretettel körülvett személy. ® Szíve bálványa; bálványt csinál vkiből. Egyetlen gyerek volt, az anyja bálványa. Ott állt előttem gyermekkorom bálványa és férfi-eszménye, megtörve, összezsugorodva, őszen. (Kosztolányi Dezső)
3. (népies, régies) Felül többé-kevésbé szoborszerűen kifaragott kapufélfa; kapubálvány. A kapu csak imígy-amúgy van bálványai közé támasztva. (Jókai Mór)
4. (népies, régies) <Favázas falakban> oszlop, amely többedmagával, egymást szabályos közökben követve a süvegfát és a falazást tartja.
5. (népies, régies) A szárazmalom függőleges tengelye, melyet a ló forgat, s amely az egész szerkezetet mozgatja; bálványfa (3).
6. (tájszó) <Régi fajta szőlőprésben> fából készült, csavarmenetes vastag rúd, ill. a présnek az a része, amelybe ez belecsavarodik.
7. (tájszó) <Olajütőben> az a két nagy fa együttvéve, amely a közötte levő anyagból az olajat kisajtolja.
8. (hajózás) A hajó peremére rögzített fa, amely a hajó oldalát a sérülésektől védi.
9. jelzői használat(ban) (régies, népies) Óriási (nagy). Megharagszik egyszer a nagy bálvány olasz: | „Gyilkolom a lelkét! hát engem csúfol ez?” (Arany János)
Szóláshasonlat(ok): Áll, mint a bálvány: mozdulatlanul, némán áll.
Szóösszetétel(ek): 1. bálványalak; bálványáldozat; bálványcsoda; bálványhit; bálványhitű; bálványisten; bálványkép; bálványkő; bálványoltár; bálványromboló; bálványszobor; bálványszörny; bálványtemplom; bálványtisztelet; 2. kapubálvány; kőbálvány; sóbálvány.
bálványos.
