bántó
bántó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an v. (ritka) -lag, -bb
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Testi fájdalmat okozó. Ő … elfogadja ismét azt a kezet, amely őt oly bántón, oly csúfosan arcul verte. (Jókai Mór)
2. Az érzékszervekre kellemetlenül, szinte testi fájdalmat okozva ható <külső inger>. Bántó bűz, fény, hideg, lárma, zaj. [Bánfi] éles, bántó hangon beszél. (Jókai Mór) Bántó vihogás, röhej támadt. (Mikszáth Kálmán) || a. Tartósan nyugtalanító, kínzó <kóros állapot, testi fájdalom, betegség>. Bántó éhség, fájás, görcs, szomjúság.
3. Kellemetlen lelkiállapotot, fájdalmat, bánatot okozó. Bántó beszéd, cselekedet, gondolat, gőg, helyzet, jelenet, lelkiismeret-furdalás, szó, tudat, viselkedés. Minden szava, minden mozdulata bántó. Hizelgésed bántó, … S búd nem vigasztal. (Vörösmarty Mihály) Ezeket a bántó különbségeket ki fogom egyenlíteni. (Tolnai Lajos) A férj most is bántó módon udvarias volt. (Herczeg Ferenc)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan személy, aki bánt (1, 2) vkit. A király felsegíté őt, s … kérdé, mi baj érte s kik voltak bántói? (Vörösmarty Mihály) A csőcselék mindig a bántónak fogja pártját, nem a bántottnak. (Jókai Mór)
2. Bántó (I. 3) dolog. Van vmi bántó a viselkedésében. Már ezentúl én soha Semmi bántót nem cselekszem. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
