bántódás
bántódás főnév -t, -ok, -a
Testi v. lelki sértés, sérelem, bántalom (elszenvedése), ill. az általa okozott szomorú, keserű lelkiállapot. Nem esett, nem lett (semmi) bántódása. Vmi bántódása történt. Gondoskodtok róla, hogy a mi emberünknek bántódása ne legyen. (Gárdonyi Géza) Semmi bántódásod se lesz … A hajadszála se görbül meg. (Kosztolányi Dezső)
