barbárság
barbárság főnév -ot, -a
1. A barbár (I. 1–2) melléknévvel kifejezett emberi tulajdonság, sajátság; műveletlenség s az ebből eredő erőszakos durvaság, embertelen kegyetlenség. Fasiszta barbárság; a barbárság uralma. Az ország barbárságba süllyedt. Az Isten szabad, igénytelen teremtményeinek egyik faja: … milliomonként gyilkoltatik le! Legyilkoltatnak … vad barbársággal. (Jósika Miklós) Jöjjön a barbárság! jöjjön legalább az igazság, | annyi hazugság és elmulatások után! (Babits Mihály) || a. Vkinek, vminek barbár (4) volta. A zsoldosok barbársága; a háború barbársága. Cselekedeteinek, magatartásának barbársága megdöbbentett.
2. (történettudomány) <Az emberi társadalom fejlődésében> a vadság után következő szakasz, amelyben az ember már fémeket használt, állattenyésztést, némi kezdetleges földművelést és ipart űzött.
3. (történettudomány, ritka) <Az ókori görög és római szemléletben> az idegen, nem görög v. nem római népek összessége. A barbárság betöréssel fenyegetett a Duna felső folyásánál.
