bárdolatlan
bárdolatlan melléknév -ul, -abb
1. (ipar) Bárddal még meg nem munkált, a kívánt alakúra ki nem faragott. Bárdolatlan gerenda.
2. (irodalmi nyelvben) Jólneveltség híján levő, faragatlan, neveletlen <személy>. Bárdolatlan alak, fickó. Apám … paraszt volt, magyar volt, kálvinista volt, tüzes és bárdolatlan volt. (Móricz Zsigmond)
3. (irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, rá valló. Bárdolatlan beszéd, modor, szavak. Enyelgének bárdolatlan versekkel s hahotával. (Csokonai Vitéz Mihály) Gyűlöltem ezt a konok német parasztfiút … rosszul palástolt bárdolatlan áhítozásával. (Kaffka Margit) Az a három év, melyet Pesten töltött, lekoptatta róla a bárdolatlan szokásokat. Csöndesen járt, csöndesen fújta az orrát, parasztosan se beszélt. (Kosztolányi Dezső)
bárdolatlanság.
