bárgyú
bárgyú melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan <személy>, akiben a tompa elméjűség, lassú észjárás az érzelmi élet fejletlenségével, együgyű, tehetetlen szelídséggel, jóhiszemű bambasággal párosul. Bárgyú alak; micsoda bárgyú ember ez! Nevetnek, hogy egy csapat bárgyu néző utánok nevessen. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Olvasgat is. Főkép miniszterek | és bárgyú hadvezérek vallomását. (Kosztolányi Dezső)
2. Ilyen személyre jellemző, valló <külső megnyilatkozás>. Bárgyú arc, kifejezés, tekintet; bárgyún vigyorog. Szerencséd, hogy olyan ártatlan, jó bárgyú képed van. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ja Bárgyú (I. 1) személy. Nézd ezt a bárgyút! A babona Bárgyút vakít csak. (Madách Imre)
bárgyúskodik.
