beburkol
beburkol tárgyas ige
1. Vmit v. ritk. vkit betakar vmibe, körülvesz vmivel. Papírral beburkol vmit. Beburkolja magát a lepedőbe. A gyereket jól beburkolták flanell takaróba. Szép csendesen beburkolta magát bő köpenyébe. (Jókai Mór)
2. <Légnemű anyag> viszonylag nehezebben áthatolható, nehezen átlátszó rétegként körülvesz vkit, vmit. A füst beburkolja a várost. Teste beburkolva őszi nap ködével, Lelke bús haragnak sötét fellegével. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, argóban) <Rendsz. nagyobb mennyiségű ennivalót> elfogyaszt, megeszik; befal, bepakol. Pillanatok alatt az egész kenyeret beburkolta.
beburkolás; beburkolható; beburkoló; beburkolt; beburkoltat.
