beburkolódzik
beburkolódzik tárgyatlan ige beburkolózik
1. Vki beburkolja, bebugyolálja magát vmibe, rendsz. ruhafélébe. Beburkolódzik pokrócok közé. Beburkolódzva szépen meglapult, Féltébe’ bűzt eresztve, mint görény. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A kabátba beburkolózik, a puha kalapot homlokára húzza. (Krúdy Gyula)
2. (ritka, választékos) Hallgatva visszahúzódik (3b); némán magába zárkózik. Minden véleménynyilvánítást illetőleg beburkolódzik. Beburkolódzik közömbösségébe, sértődöttségébe.
beburkolódzás; beburkolódzó.
