becsenget
becsenget ige becsönget
1. tárgyatlan Becsenget vhová, vkinek: <kint levő személy> bent levőnek csengetéssel jelt ad (, hogy ajtót nyisson v. kimenjen). Becsenget a postás; becsengetnek a vendégek; becsenget a házba, a lakásba. Becsengetek a barátomért. Becsengettek a kapun. Megérkeznek, a bérkocsis becsenget. (Jókai Mór) A fiatalok idébb csengettek be egy alacsony, apró háznál, hol csakhamar elnyelte őket a kinyílt kapu. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas Csengetéssel behív vkit. Becsengette a komornát, a szobalányt, a titkárát. Becsengette az inast, elküldte a képíróhoz. (Gyulai Pál) Átment … hálószobájába és becsengette az apródját. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan (rendsz. többes szám 3. személyben) (iskolai) Csengetéssel jelzi a tízperc végét, ill. az óra kezdetét. Sorakozzunk, becsengettek! Csengessen már be, Józsi bácsi!
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Becsenget vkinek (vminek): elbánik vele, megadja neki, befütyül neki.
becsengetett; becsengető; becsengettet.
