becsmérlő
becsmérlő [ë v. e] melléknév -n v. -en [e] v. -leg [e]
Olyan <személy>, aki becsmérel v. becsmérelni szokott vkit, vmit. A helyzetet becsmérlő elégedetlen elemek; egymás áruját becsmérlő kofák. A szónok becsmérlőn emlegette a múltat. Ne említsd ezen embert oly becsmérlőleg! (Jósika Miklós) || a. Becsmérlést kifejező, éreztető, mutató. Becsmérlő ajkbiggyesztés, arckifejezés; becsmérlő szavakkal illet vkit. A penészszín girbe-gurba arca gúnyos becsmérlő kifejezést öltött. (Mikszáth Kálmán)
