békebarát
békebarát főnév
1. (sajtónyelvi) A béke (főleg 1) híve, barátja, aki elvi síkon és gyakorlatban is a béke biztosítását, megőrzését v. megvalósítását igyekszik előmozdítani. A békebarátok mozgalma terjed. XIV. Lajos francia királynak stambuli követje … meghiusítá a békebarátok terveit. (Kemény Zsigmond) Nem titkolom, hogy … békebarát vagyok. (Jókai Mór) || a. jelzői használat(ban) (sajtónyelvi) Ilyen személyre v. közösségre jellemző, vele kapcs. <magatartás, megnyilatkozás>. Békebarát megnyilatkozás, mozgalom, politika, tüntetés.
2. (ritka) A békesség kedvelője. A veszekedő házastársak közül a férj volt a békebarát.
békebaráti.
