bekebelez
bekebelez [e-e-e-e v. e-e-e-ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. (sajtónyelvi) <Országot v. országrészt> saját területéhez csatol; annektál. Németország a második világháború előtt bekebelezte Ausztriát.
2. (jogtudomány) Bekebelez vmit: vmely ingatlanra vonatkozó jogoknak (tulajdonjog, haszonélvezeti jog stb.) végleges megszerzését feltünteti a telekkönyvben, bejegyzi a megfelelő rovatba. ® Első helyen bekebelez. Az ingatlan véglegesen akkor válik a vevő tulajdonává, amikor a telekkönyvi hivatal bekebelezte.
3. (tréfás) Jóízűen megeszik v. megiszik vmit. Jó étvággyal nagy adag rostélyost kebelezett be. Egy sarokba húzódva egy itcés üveggel, a falnak fordulva egy huzamban kebelezte be annak … tartalmát. (Vajda János) Mohó élvezettel kebelezte be a gyöngyöző, hűs sört. (Kosztolányi Dezső)
bekebelezés; bekebelezhető; bekebelezett; bekebelező; bekebelezget; bekebelezhető.
