bizonykodik
bizonykodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (népies)
Olyasmit, amit nem akar vki elhinni, ismételten állít, v. nyomósító kifejezésekkel erősítve ismétel; bizonygatva kitart és erősködik vmi mellett. Váltig bizonykodott, hogy odatalál. Bizonykodott, hogy a vádlottat sohasem látta. Én vagyok Lestyák Mihály, bizonykodott a főbíró. (Mikszáth Kálmán) Egy paraszthajszál nem sok, – bizonykodtak a fejüket csóválva – de annyi különbség sincs. (Kosztolányi Dezső)
bizonykodás; bizonykodó.
