bizonyítvány
bizonyítvány főnév -t, -ok, -a
1. Általában vmely hatóság által kiállított hivatalos irat vmely tény, helyzet, állapot, munka, teljesítmény igazolására. Állampolgársági bizonyítvány; ® erkölcsi bizonyítvány; halotti bizonyítvány: a halál bekövetkezéséről és a halál okáról kiállított orvosi igazolás; hatósági, helyhatósági, illetőségi, képesítési, községi, működési, (tiszti)orvosi, származási bizonyítvány; szegénységi bizonyítvány; ® szolgálati bizonyítvány; születési, vagyon(talanság)i bizonyítvány; bizonyítványt ad, beszerez, kap, kér, kiállít, megújít. Mikor a Doberdóra elvitték, akkor nem kértek tőle állampolgársági bizonyítványt. (Móra Ferenc) || a. Iskolai hatóság által kiállított hivatalos okmány vmely tanulmányi eredmény, előmenetel igazolására. Általános iskolai, középiskolai, főiskolai bizonyítvány; félévi, évvégi bizonyítvány; érettségi bizonyítvány; (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) megmagyarázza a bizonyítványát: <rendsz. kisebb jelentőségű ügyben> szépítgetve, de kevéssé meggyőzően igazolja eljárását, mulasztását; mentegeti magát. Aláíratja a bizonyítványát a szüleivel. Holnap osztják ki az évvégi bizonyítványt. Bizonyítványa jobb, mint félévkor volt. Elégséges, jeles, jó, kitűnő a bizonyítványa. Dobó titkos vetélkedést érzett Imrus ellen, akinek jó bizonyítványait, szellemi fölényét mindig ráolvasták. (Babits Mihály) A fiúk … lesték az ajtót szívdobogva, amelyen át a tanítóbácsinak kellett belépnie a bizonyítványokkal. (Gelléri Andor Endre) || b. (ritka) Magánszemély által kiállított igazoló, bizonyító irat. Mi … kiadtuk a bizonyítványt, hogy a képviselő úr nem akart lovagias elégtételt adni. (Jókai Mór)
2. (régies) Bizonyság, tanúság, bizonyíték. Ha méltóztatnál felfüggeszteni haragodat bátyám ellen, míg jobb bizonyítványt szerezhetsz szándéka felől, tán biztosabb úton jársz. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Az arcomon és testemen kéklő foltok és színtelenségem a bizonyítványaim, hogy nem tagadok. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): 1. bizonyítványosztás; bizonyítványmásolat; 2. végbizonyítvány.
bizonyítványos; bizonyítványú.
