bocsátkozik
bocsátkozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon), (népies) bocsájtkozik
1. (választékos) Bocsátja magát, ereszkedik vhova v. vmilyen helyzetbe. Egy pamlagra bocsátkozik; térdre bocsátkozik. Grádics és fogódzó nélkűl majd hat ölnyire kellett lefelé bocsátkoznunk. (Csokonai Vitéz Mihály) Kálmán … egy karszékbe bocsátkozék. (Jókai Mór)
2. (sajtónyelvi) Vmibe bocsátkozik: saját akaratából vmely veszélyes v. haszontalan dologba elegyedik; belebocsátkozik. Politikai harcba, kalandokba, háborús viszályba bocsátkozik. Mondanom se kell, hogy Margit kedvéért bocsátkoztam akkora kiadásba. (Gárdonyi Géza) || a. (sajtónyelvi) <Hosszasnak ígérkező dologba> belekezd. Alkuba, fejtegetésekbe, részletekbe, tárgyalásba, vitába bocsátkozik. Lapom gondjai … nem hagytak ily nagyobb lélekzetű vizsgálatba bocsájtkoznom. (Arany János) Alkuba nem bocsátkozunk. A haza nem eladó semmi pénzen. (Gárdonyi Géza) || b. (sajtónyelvi) Belefog, beleavatkozik vmibe, amire nem illetékes. Jóslásokba bocsátkozik.
Igekötős igék: alábocsátkozik; belebocsátkozik; lebocsátkozik.
bocsátkozás; bocsátkozó.
