bocskor
bocskor főnév -t, -ok, -a
1. Egyetlen darab vastag bőrből álló, felhajtott széleivel a lábfejre boruló kezdetleges lábbeli, melyet a széleibe fűzött szíjjal erősítenek fel. Bocskorban jár; felköti a bocskort. Megismeri a kanászt ékes járásárul, Űzött, fűzött bocskorárul. (népköltés) Nehéz nekem már a bocskor, Könnyü nekem már az ostor, Csizmát húzok a lábamra, Kardot fogok a markomba. (Petőfi Sándor) Rongyos, de … vidám fiú volt Lenci. Télen kis bocskorban járt, de volt abban rongy elég. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <A baromfi csüdjén és lábujjain levő> megkeményedett bőr, melyet kopasztáskor lehúznak. [Forró vízbe] a baromfit gyorsan belemártja, Tollait letörli, bocskorát lerántja. (Arany János) || a. (bizalmas) Ember v. kisebb állat lábához, talpához ragadt s gyak. megkeményedett sárcsomó. Alig tud lépni a tyúk, akkora bocskora van. Lekapartuk bakancsunkról a bocskort.
3. (növénytan, bizalmas) Némely gombafaj, különösen egyes galócafélék tönkjének tövén levő, a tönkhöz simuló v. elálló széles hüvely, mely a gombát fiatalon fedő hártyás burok maradványa, s a gomba fajának megállapításához fontos ismertetőjel.
Szólás(ok): oldja a bocskort: szabadulni próbál ígéretben vállalt kötelezettségétől; ld. még nyúl.
Szóösszetétel(ek): bocskorbőr; bocskorszíj; bocskortalp.
