büntetett
büntetett [e-ë] melléknév
Olyan <személy, dolog>, akit, amelyet büntetés ért. Gyakran, súlyosan büntetett ember. (jogtudomány) Büntetett előélet: olyan e., amelyet jogerős bírói ítélet terhel; (jogtudomány) Büntetett előéletű: olyan <személy>, akit jogerős ítélettel sújtottak, s büntetését nyilvántartásba vették.
büntetettség.
