büntetlen
büntetlen [e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül Olyan <személy>, akit még nem büntettek meg. Ő is a büntetlen gyermekek közé tartozik az osztályban. || a. Büntetlen előélet: olyan e., amelyet nem terhel jogerős bírói ítélet; (jogtudomány) büntetlen előéletű: olyan <személy>, akit bíróság jogerősen nem ítélt el; tiszta múltú. Az állásra csak büntetlen előéletű személyek jelentkezhettek. A bíróság tekintetbe vette, hogy a vádlott büntetlen előéletű.
II. határozószó Büntetlenül. Az lehetetlen, hogy a sok csalás és hazudozás büntetlen maradjon. A színpadot … büntetlen elhanyagolni sohasem lehet. (Gyulai Pál)
büntetlenség.
