büntető
büntető [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. -leg [e]
1. Olyan, aki, ami vkit, vmit büntet. A növendékeit szigorúan büntető tanár; a visszaéléseket büntető rendelkezés. || a. (iskolai, régies) Büntető feladat: olyan, amelyet büntetésként alkalmaznak vkivel szemben. || b. (sport) Büntető dobás, rúgás: <labdajátékban> olyan d., ill. r., amelyet a büntető területen elkövetett súlyosabb szabálytalanság miatt ítélnek meg; büntető terület: <főleg labdajátékokra használt pályán> az a t., amelyen belül szigorúbb büntetés jár az elkövetett szabálytalanságért.
2. (jogtudomány is) Bűnügyekkel kapcs., ilyenekkel foglalkozó, rájuk vonatk. Büntető bíráskodás, bíróság, eljárás, hatóság, járásbíróság, paragrafus, perrendtartás, rendelkezések, törvénykezés, törvényszék. Büntető ügy: egy v. több személynek olyan ügye, amellyel büntető hatóságok foglalkoznak; bűnügy. Danténál … az isteni bölcseség még büntető hatalmával nehezül a világra. (Péterfy Jenő) Az ángolna hajlékonyságával siklott át a büntető törvénykönyv szakaszai közt. (Herczeg Ferenc) || a. (jogtudomány, közigazgatás) Büntetés végrehajtására létesített, alakított; vmely kiszabott büntetést végrehajtó. Büntető intézet: olyan i., amelyben a jogerősen szabadságvesztésre ítélt személyek büntetésüket töltik; börtön, fegyház, fogház stb.
3. Megtorló. Büntető expedíció, hadjárat, különítmény.
II. főnév -t, -je [e] (sport, bizalmas) Büntető dobás, ill. rúgás. Büntetőt dob, ítél, rúg; értékesíti a büntetőt. A kapus merész vetődéssel kivédte a büntetőt.
