becsvágy
becsvágy főnév
Az a lelki, erkölcsi erő, ösztönös törekvés, amely arra sarkall vkit, hogy az önmagában érzett képességeket kifejtse, hogy tehetségével, teljesítményével kitűnjék, és elismerést szerezzen magának; ambíció. Fékezhetetlen, nemes, túlzó becsvágy; költői, művészi becsvágy; hajtja, sarkallja a becsvágy; becsvágya elragadta; becsvágyának áldoz; becsvágytól fűtött ember. A legtöbb emberben él a becsvágy. Nem talál teret becsvágyának. Becsvágytól duzzadó erélye A vak jövőre nyelvet öltöget. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Írói becsvágya tulajdonkép csak most ébredt föl. (Gyulai Pál) Van még hit és becsvágy és siker; | van még győzelem ezen a világon. (Szabó Lőrinc) || a. Erős törekvés vmire, vmely cél elérésére, megvalósítására. Az a becsvágya, hogy …; abban merült ki, arra irányul minden becsvágya, hogy … A titkosrendőrnek … legfőbb becsvágya az, hogy ne is tudják, kicsoda. (Kosztolányi Dezső)
becsvágyú.
