benyomás
benyomás főnév -t, -ok, -a
1. A benyom igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vmit benyomnak (vhova). A kapu, a karó benyomása; az ablaküveg benyomása.
2. (átvitt értelemben) A külvilág jelenségeinek hatására a tudatban keletkezett érzés, élmény, tapasztalás; impresszió. Csekély, kedvező, kínos, maradandó, rossz benyomás; úti benyomások; az a benyomásom, hogy …; ® mély benyomást tesz vkire. Nem tudott szabadulni a mély benyomás alól. Benyomásait közli vkivel. A legelső keserű benyomások soha sem múltak el lelkéből. (Jókai Mór) Látta az ég kékjét, a fák zöldjét, hallott hangokat, voltak benyomásai. (Ambrus Zoltán) Jankának … a megdöbbenés volt az első benyomása az én családomról. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka) A külvilág jelenségeinek az a hatása, amely vmely érzést, élményt kelt, ill. vmilyen visszahatásra késztet. A mai rohanó életben sűrűn érik az embert a benyomások. Minden benyomásra betegesen fogékony lett. (Kosztolányi Dezső) Szavaik és mozdulataik nem mások, mint az őket ért benyomások egyszerű reakciói. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): összbenyomás.
benyomásos; benyomású.
