birka
birka főnév birkát, birkája, (tájszó) birge [e], bürge [e] bürgét, bürgéje
1. (népies) Gyapjáért, tejéért, húsáért tenyésztett páros ujjú kérődző állat; juh. Kerge birka; birkát füröszt, legeltet, nyír, őriz, tart. Szóláshasonlat(ok): jámbor v. türelmes, mint a birka: nagyon j. v. t.; forog v. azt csinálja, mint a kerge birka: vki oktalanul, esztelenül f. v. forgolódik. Mérgében úgy ütött orron pálcájával egy kerge birkát, hogy mindjárt visszafelé keringett. (Jókai Mór) Mögtudja, hogy hova lött tavaly a bürge, akirül azt hiszi, hogy a cigányok sinkofálták el. (Móra Ferenc)
2. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. Vacsorára birka volt paprikás lében. Nem szereti a birkát. A mészárszékben vett két kiló birkát.
3. (átvitt értelemben, ritka) Az együgyűségig türelmes, bárgyú, ostoba ember. Oh én birka!
Szóösszetétel(ek): birkaakol; birkabél; birkabélés; birkacsont; birkafaggyú; birkagyapjú; birkaképű; birkakolomp; birkaláb; birkapajta; birkapásztor; birkapörkölt; birkaprém; birkaszemű; birkaszerű; birkaszívű; birkateleltetés; birkatokány; birkatúró; birkaúsztató.
birkás.
