bizonyul
bizonyul tárgyatlan ige -t, -jon (kissé választékos)
Vki, vmi a tapasztalat(ok), tények, bizonyítékok alapján, helyes megvilágításban vminek v. vmilyennek mutatkozik, ill. bebizonyosodik róla, hogy vmi v. vmilyen. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk bizonyul vmi; igaznak, tanulékonynak, ügyesnek bizonyul; képesnek, képtelennek, méltatlannak bizonyult vmire; méltónak bizonyult vkinek a bizalmára. Kire bizonyult a betörés? Az aggodalom feleslegesnek bizonyult. A bajban jó barátnak bizonyult. Egyenrangú ellenfélnek bizonyult. A gyermek igen tanulékonynak bizonyúl. (Arany János) Miután a kereszt nem bizonyult elég fegyvernek, most már a kardba vetik minden reményüket. (Ady Endre) A harminc forint … e megdrágult modern világban kevésnek bizonyult. (Babits Mihály)
Igekötős igék: bebizonyul; rábizonyul.
bizonyulható; bizonyuló; bizonyult.
