bocskoros
bocskoros melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Olyan <személy>, aki bocskort visel; bocskorban járó. Bocskoros favágó, kanász. Egész raj bocskoros tót heverészett az ambituson. (Mikszáth Kálmán) A szekerek mellett hosszú libasorban baktatott a bocskoros szolganép. (Herczeg Ferenc)
2. (rosszalló, gúnyos) Olyan <személy>, aki a jobb módról tanúskodó csizma helyett szegénységre valló bocskort visel, innen: szegény, néha: műveletlen, elmaradott. (történettudomány) Bocskoros nemes: <a feudális magyar társadalomban> földtelen, szegény n.; kurtanemes v. hétszilvafás n. (történettudomány) Bocskoros nemesség: az ilyen nemesek összessége. Társadalmi állására nézve közepette állott a valódi uraknak és a bocskoros nemeseknek. (Mikszáth Kálmán) Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bús, bocskoros nemes. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ok, -a (ritka) Bocskoros személy. Az már más! – monda a bocskoros megelégedéssel. (Vas Gereben)
