bök
bök ige -tem [e]; -ött, -jön
1. tárgyas (népies) <Főként élő testet, ill. annak vmely részét vmi> hegyes, csúcsos végével, rendsz. hirtelen v. váratlanul érzékenyen érinti v. (felsértve) szúrja. A cipőből kiálló szög böki a talpát. A tarló böki az aratók lábát. Kezét böki a tövis, a tüske. || a. (tárgy nélkül) (népies) Bök az ár, a tarló, a tüske, a tű.
2. tárgyas <Személy vmely rendsz. puha v. vékony anyagot> hegyes eszközre szúr, ill. ilyen módon fölvesz, fölemel. Vmire bök vmit. A parkban az őr botjára böki az elszórt papírhulladékot. Villája hegyére bökte a húst.
3. tárgyas (ritka) Hirtelen, gyors lendülettel ráakaszt, ráilleszt vmire vmit. Lehúzta csizmáit; botjára bökte. (Tolnai Lajos)
4. tárgyas (ritka) <Személyt> hirtelen megtaszítva lök. A vén örmény és jó felesége előrébb bökik Bogdikát. (Tolnai Lajos) || a. Oldalba bök vkit: vmivel oldalba taszít, lök vkit. Oldalba bökte a botjával, könyökével.
5. tárgyatlan <Állat> szarvával döfve, taszítva öklel. Bök a bika, a kecske, a kos, az ökör.
6. tárgyas (átvitt értelemben, népies) Szíven bök vkit: szíven szúr. Ez a dicséret nem tudom hogyan, de akkor szíven bökött. (Gárdonyi Géza)
7. tárgyatlan Hirtelen, gyors v. hanyag mozdulattal vmely irányba mutat. Vki, vmi felé bök. Itt van az idézet, bökött a könyvben a lap felső sarkára. Főz a feleségem, – s a hüvelykujjával az asszony felé bökött. (Gárdonyi Géza) Felemelte az ostorát s arrafelé bökött … Lenéztem az útra. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: átbök; agyonbök; bebök; belebök; felbök; keresztülbök; kibök; lebök; megbök; odabök; rábök.
bökés; bökő; bökött.
