bókol
bókol tárgyatlan ige -t, -jon
1. Bókokat, hízelgő, udvariaskodó szólamokat mond (vkinek). Bókol az asszonyoknak. Művészien játszik, – bókoltak … őszinte csodálkozással. (Gárdonyi Géza) Bókoltak s olyan térre vitték a társalgást, ami nők és férfiak között szokás. (Kuncz Aladár)
2. Fejét, derekát, térdét udvariasságból, üdvözléskor v. tisztelgő hódolattal mélyen meghaj(lí)tja vki előtt. Mélyen bókol; bókol előtte. || a. (irodalmi nyelvben) Hajlongva, hízelegve hódol. Szólj, mióta bókol igy, mióta Lett csúszómászó állat a magyar? (Vörösmarty Mihály) Bókolt a nemesség, Mint Jupiter szobránál. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Hajladozik, hajlong. Zöld ligetnek lombja bókol Felém, mintegy híva. (Arany János) Egy alacsony női alak bókol az oltár előtt. (Herczeg Ferenc)
4. (ritka) Bókol vmin: fejét lehajtva, meghajolva nehezedik vmire. Hosszú gyászruhában – mindenható Isten! – | Édesanyja bókol egy pár új kereszten. (Arany János)
bókolgat; bókoló.
