borús
borús melléknév -an, -abb
1. Tartósan borult, homályos, sötét(es) <ég, időszak, időjárás>. Borús égbolt, hajnal, idő. Hosszú nap után borus éjszaka száll. (Vörösmarty Mihály) Kifelé tekintett a borús éjben eltűnő legény után. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kedvetlenségre, szomorúságra valló; komor, bánatos. Borús hangulat, kedv, napok. Néz nyúgatra, borús szemmel néz vissza keletre A magyar. (Vörösmarty Mihály) Mennyi borús szem néz szemembe … (Ady Endre) Nem adhatok tenéked, Csak ily borús zenéket. (Tóth Árpád) Borús homlokkal ül kézimunkája fölött. (Krúdy Gyula)
