bosszú
bosszú [ú v. u] főnév -t, -ja, (régies, tájszó) boszú (többes számban ritka)
1. Szándékos, önhatalmú, néha kegyetlen megtorlás <vmely elszenvedett v. vélt sérelemért, bántalomért, méltatlanságért>. Kegyetlen, rettenetes, véres bosszú; a bosszú ösztöne; édes a bosszú: a b. kielégíti, lecsillapítja az embert; bosszúra ingerel vki ellen; ez bosszúért kiált; bosszút kíván, követel; bosszút ® áll; bosszúját ® megállja; bosszút esküszik vki, vmi ellen. Tudd meg: a legyilkolt atyafiak vére Boszuért kiált fel az egek egére. (Arany János) Ha bosszút áll, gyáva, lankadt, S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen. (Ady Endre)
2. Az erre sarkalló heves, dühös, haragos indulat. Bosszúját ® elteszi holnapra v. a jégre; bosszút ® forral (vki ellen); bosszút ® liheg; kitölti bosszúját vkin; kérlelhetetlen, könyörtelen bosszúval üldöz vkit. Bosszúból felgyújtotta a szomszéd házát. Bosszúját … Keblében érleli. (Kölcsey Ferenc) Mind e közt fene gyűlölség s szivbéli boszú forr. (Vörösmarty Mihály) || a. Vkivel való dacolás; vkinek bosszantása, ingerlése. A gyerek bosszúból nem itta meg a kávéját. Be-beülsz a bugaci csárdába, Nagyot iszol világ boszujára. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. bosszúeskü; bosszúérzés; bosszúindulat; bosszúittas; bosszúösztön; bosszúterv; bosszúvágyás; 2. vérbosszú.
