brutális
brutális melléknév -an, -abb (régies írva: brutalis is)
(választékos)
A kegyetlenségig, embertelenségig erőszakos és kíméletlenül, olykor állatiasan durva <személy>. Brutális ember, férj. A leány … nem sírt, … mikor a brutális fickó nagyokat rántott a fején. (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre valló, rá jellemző, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás, külső>. Brutális arc, ábrázat, tekintet; brutális bánásmód, beavatkozás, gaztett, gyilkosság, kegyetlenség. Brutálisan bánik vkivel. Bercsényit bizonyosan ellenszenve ragadta e brutalis elbánásra. (Mikszáth Kálmán)
brutáliskodik.
