csökevényes
csökevényes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (biológia) Visszafejlődött, elsatnyult v. fejletlen, elcsenevészedett. Csökevényes szerv. || a. (átvitt értelemben) Elcsenevészedett, csak fejletlen alakban meglevő, csupán egyes tüneteiben mutatkozó. A régi gazdasági rendszer csökevényes maradványai.
2. (átvitt értelemben, ritka) Satnya, elsatnyult, beteg. Csökevényes alakok és jellemek kerülnek … bele … a kölcsönös önkínzás állapotába. (Móricz Zsigmond)
csökevényesség.
