csökik
csökik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön (tájszó)
<Fejlődő ember> növésében elmarad, fejlődésében visszamarad, kicsiny, fejletlen marad. Csökik ez a gyerek. || a. Kisebb lesz, összeesik (2); fogy, csökken, apad.
Igekötős igék: megcsökik.
csökés; csökő; csökött.
