elbliccel
elbliccel* [l-b] ige (bizalmas)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. tárgyas <Kötelessége, feladata teljesítését> ügyeskedve, ravaszkodva elmulasztja, kibújik alóla. Elblicceli a jegyváltást a villamoson. || a. Elbliccel vmit: elfogadható ok nélkül nem megy vhova, nem vesz részt vmin, elmulaszt vmit. Elblicceli az iskolát, a tanítási órát. Két értekezletet elbliccelt.
2. tárgyatlan (ritka, régies) Vhonnan ügyesen és észrevétlenül eltávozik, hogy a kellemetlenségektől megszabaduljon; meglép, ellóg. Amint látta a rossz fordulatot, rögtön elbliccelt onnan. (Jókai Mór)
elbliccelés; elbliccelhető; elbliccelő; elbliccelt.
