elbóbiskol
elbóbiskol tárgyatlan ige
1. Bóbiskolva elszunnyad, álomba szenderül. A hosszadalmas várakozásban elbóbiskolt. Ültében elbóbiskol. A városig töltsük az időt valamivel, különben elbóbiskolnánk, s a két fej nagyon összeütődhetnék. (Vas Gereben)
2. Bizonyos ideig bóbiskol. Délutánonként egy-egy félóráig elbóbiskol.
elbóbiskolás; elbóbiskoló.
