elfásul
elfásul tárgyatlan ige
<Lélekben> érzéketlenné, közönyössé, fásulttá válik. Minden iránt elfásult. A gazdag megkövül És a szegény elfásul. (Arany János) A költő … is elfásul talán, Ha senki sem hevül dalán. (Reviczky Gyula) A mindennapi hajszában bizonyára elfásult, azért nem törődött se velem, se senki mással. (Kosztolányi Dezső)
elfásulás; elfásuló; elfásult.
