elfecseg
elfecseg ige
1. tárgyas (rosszalló) <Titkot, bizalmas, másra nem tartozó dolgot> fecsegve, fecsegés közben elmond, elpletykál. Mindent elfecseg. Elfecsegi, amit látott, hallott. || a. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Kedvesen v. bizalmasan fecsegve, csacsogva elmond, elbeszél vmit. Rózsás ajkai elfecsegték, mit csinált délelőtt. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (gyak. rosszalló) <Hosszabb időt> fecsegéssel eltölt. Az egész délutánt elfecsegte. Kár, hogy rá nem érek Közöttetek az éjet elfecsegni. (Madách Imre)
3. tárgyatlan (ritka) Fecsegve (1) elbeszélget vkivel. A dajka elfecseg a gyerekekkel.
elfecsegés; elfecsegett; elfecseghető; elfecsegő.
