elfolyik
elfolyik tárgyatlan ige, (régies) elfoly
1. <Folyóvíz> vhol, vmi mellett tovább folyik, folyva elhalad. A ház mellett folyik el a patak.
2. <Folyadék> vhonnan kifolyva v. vhonnan tovább folyva felhasználatlan marad, kárba vész. A fáradt olaj sok helyen elfolyik. A hordóból sok bor elfolyt. || a. <Vér, verejték> addig ömlik, míg részben v. egészen el nem fogy. Sok vére elfolyt. A nagy világ az életiskola: Verítékemből ott sok elfolya. (Petőfi Sándor) Nehéz sebben vére elfoly. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) <Áru, pénz> hanyag kezelés v. rossz gazdálkodás miatt eredeti rendeltetésétől eltérően elfogy, eltűnik. Elfolyik keze között a pénz: nem tud a pénzzel gazdálkodni, úgy költi el a pénzt, hogy nincsen látszatja. Az inflációban sok áru elfolyt a feketézők kezei között.
3. <Festék, tinta vmin> szabálytalan alakú folttá folyik, terül szét; szétfut. A rossz minőségű papiroson elfolyik a tinta.
4. (átvitt értelemben) <Idő, élet> lassan, hiábavaló módon v. szomorú egyhangúságban elmúlik, eltelik. Elfolynak az évek. Elfolya szép élted s veled a szép gondolat eltűnt. (Berzsenyi Dániel) A rövid, de gyötrő élet elfolyt. (Vörösmarty Mihály) Az élet elfoly, Örömtelen, poros szobafalak közt. (Madách Imre)
elfolyás; elfolyat; elfolyó; elfolyt.
