elhull
elhull tárgyatlan ige elhullik
1. Kihullva, lehullva elvész, elszóródik, elfogy. Sok szalma v. széna elhullott az úton. Szállításkor sok csöves kukorica elhullott a szekérről.
2. (költői) <Levél, gyümölcs, virág> lehull, leesik. Elhull a virág, eliramlik az élet. (Petőfi Sándor) || a. (ritka, költői) <Tárgy, személy> földre esik, hull. (átvitt értelemben, költői, régies) Elhull a pártája: <leány> elveszti ártatlanságát, szüzességét. Jaj ne bántson! kell sietnem, – Elhull pártám, itt felejtem. (Vörösmarty Mihály)
3. (ritka) <Fog, haj> kihull.
4. <Állat, ritk. ember> tömegesen, főleg ragályos betegségben elpusztul. Az egész sertésállomány elhullott. Orbáncban sok disznaja elhullt. A pestisben sokan elhulltak.
5. (választékos) <Harcban, csatában több személy> elesik (2), meghal. Az ellenséges tűzben tömegesen hullottak el. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. (Vörösmarty Mihály) Hány drága élet hullt már érted el, Oh szent szabadság! (Petőfi Sándor) Elhullt csatában a derék. (Arany János)
elhullás; elhulló; elhullott.
