elhullat
elhullat tárgyas ige, (népies) elhullajt
1. Hagyja, hogy vmi elhulljon (1); úgy hullat (1) vmit, hogy az elfogy, elvész. A szalmát elhullatták az úton. Minden könnyét elhullatta. Néhány forintot elhullatott. Néhány ® morzsát elhullat. Elszállt a vihar, de a felleg nem sira … Itt-amott ha egy-két csöppet elhullatott. (Arany János)
2. Elhullat vmit: a) <növény levelet, virágot> a megfelelő időben a természet rendje szerint elveszít; levél, virág lehull róla. A fa elhullatja levelét, lombját, virágját. A rozs még nem hullatta el virágát; b) <növény magot, gyümölcsöt túlérés v. betegség következtében> nem kívánatos módon elveszít; kihull belőle, lehull róla. A fagy után a diófa elhullatta gyümölcsét. A túlérett repce sok magot elhullat. A tölgyek alig hullaták el lombjaikat. (Eötvös József) A kurdisztáni fák nem hullatják el fényes leveleiket soha. (Jókai Mór) || a. <Állat, olykor ember bizonyos testi képződményt, főleg szőrt, tollat, fogat rendsz. a természetes fejlődés (pl. vedlés, növekedés, öregedés) során> kisebb-nagyobb mennyiségben elveszít; kihull neki. A nyúl elhullatta szőrét. A madár elhullatta tollát. S te meggyalázott gyáva fej! | Hullasd el őszült fürtidet. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Hírt, megjegyzést> alkalomszerűen itt is, ott is elmond, elejt. A mendemonda, amit … elhullattam, tökéletesen sikerült. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. csikófog.
elhullatás; elhullató; elhullatott.
