elillan
elillan [l-i] tárgyatlan ige
1. (népies) <Ember, állat> észrevétlenül gyorsan eltávozik, elszökik, kereket old. Elillant előlük. Elillan, mint a lidércfény, mint a kámfor. Úgy volt ott, akár az üldözött vad, szeretett volna elillanni. (Mikszáth Kálmán) A leányka … úgy illant el hazulról, hogy senki se látta. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Idő, ifjúság> gyorsan, észrevétlenül elmúlik. Elillantak az évek. || a. (átvitt értelemben, költői) <Gondolat, remény> hirtelen, váratlanul semmivé válik, nem valósul meg. A remény elillant.
3. <Gáz, gáznemű anyag, illat> aránylag gyorsan elpárolog. Elillannak a gázok, a gáznemű anyagok; elillannak az illóolajok. [A léggömbből] a résen át a gáz kezd elillanni. (Jókai Mór)
elillanás; elillanó; elillant.
