elimádkozik
elimádkozik [l-i] ige
1. tárgyas <Imát> elmond, elvégez. Elimádkozta az Úr imáját. Elimádkozott három miatyánkot. Elimádkozott egy rózsafüzért. || a. tárgyas (ritka) Elimádkozik vkit: imádkozással megadja neki a végső tisztességet. Elimádkozta a halottat.
2. tárgyatlan (-t ragos időhatározóval is) Bizonyos (rendsz. hosszabb) ideig, bizonyos időn át imádkozik, imádkozva tölt bizonyos időt. Egész éjjeleken át elimádkozott. Órák hosszat elimádkozik magában. Judith megkönnyebbült szívvel tért vissza a szentegyházba, s ott órákig elimádkozék. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka) <Időt más foglalatosság helyett> imádsággal eltölt. Elimádkozta a munkára való szép reggelt.
3. tárgyas (népies) <Vallásos hiedelem szerint bajt> imádkozással, könyörgéssel eltávoztat. Elimádkozta a szerencsétlenséget a háztól.
4. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Hosszas könyörgéssel elkér vkitől vmit. Elimádkozta tőle azt a kis pénzt. Őkegyelmessége szépen elimádkozta a fejedelemasszonynak negyvenezer aranyját. (Jókai Mór)
elimádkozás; elimádkozott.
