elkap
elkap ige
I. tárgyas Megfogva megállít v. elránt.
1. Röptében, mozgásában elfog vmit. Elkapta a labdát a levegőben. A kutya elkapta a legyet. A keselyű elkapja a nyulat. (Jókai Mór) A lesben álló macska … elkapta gyorsan a szajkót. (Mikszáth Kálmán) || a. Hirtelen megfog. Ijedtében elkapta a karomat. Elkapta csuklóját, olvasni próbálta érlökését. (Kosztolányi Dezső) Elkapják a kezét, őt magát felhúzzák a víz fölé, s beemelik az egyik csolnakba. (Nagy Lajos) || b. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személyt, kül. rejtőzés v. menekülés közben> hatalmába kerít, elfog. Sokáig bujkált, de aztán elkapták. Valamikor itten kapták el kóbor sátoros cigányok. (Jókai Mór)
2. Hirtelen elvesz, elragad vhonnan vmit. Elkapta a könyvet az orra elől. Volt elég, Kit nagy honszerelme vonzott Megragadni minden koncot, Nehogy más elkapja még. (Arany János) || a. Elkapja: a) <vmely testrészét bizonyos helyzetből> hirtelen elrántja, elvonja; elkapja a kezét, a lábát, az ujját (vhonnan); b) <fejét, szemét, tekintetét> hirtelen elfordítja, félrefordítja. Elkapta róla a tekintetét. Altorjay meglepetve kapta el fejét. (Mikszáth Kálmán) Hamar elkapta a tekintetét, mintegy így akarva revolvert nem létezővé változtatni. (Nagy Lajos)
3. <Erős, sebes mozgás v. így mozgó test> magával ragad, elsodor vkit, vmit. Elkapta a karját a lendítőkerék. A hideg szél … kalapját kapta el. (Eötvös József) Elkap a víz, Felség! sebes ár e mai. (Arany János) Táncra perdültek, mintha valami forgatag kapná el őket. (Mikszáth Kálmán) || a. <Hangot, lángot, tüzet a szél> hirtelen messzire v. messzebbre visz. S haj! a futószél Elkapta hangját. (Vörösmarty Mihály) || b. (átvitt értelemben) <Személyt vmely érzelem, szenvedély, környezet, korszerű v. divatos áramlat> magával ragad, úgyhogy annak a rabja v. híve lesz. Elkapta a könnyű kereset lehetősége; elkapja az ® ár. Barcsait a francia philosophia szellője már elkapta egy kissé. (Arany János) Az ugrándozás elkapja az egész gyülekezetet. (Jókai Mór)
II. tárgyas Elér, megszerez.
1. (bizalmas) <Személy vkit, vmit többszöri keresés után> egyszerre csak megtalál; elcsíp, találkozik vele. Szeretném egyszer elkapni, hogy beszélhessek vele. Elkaplak én még valahol ebben az életben. (Petőfi Sándor)
2. (bizalmas) <Közlekedési eszközt>még idejében, gyak. az utolsó pillanatban elér. Talán még elkapom a vonatot.
3. (bizalmas) <Időjárási jelenség> utolérve meglep vkit. Az utcán kapta el az eső.
4. (átvitt értelemben) <Hírt, szót, hangot> véletlenül, felületesen, töredékesen meghall. Amiből csak egy szót elkapott, ahhoz ő egy egész mesét csinált. (Jókai Mór) Ülök hegyemen, távol a világtól | és elkapom a világ hangjait: | Rigók, harangok. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Elkapja vkinek a pillantását, tekintetét: egy pillanatra a szemébe néz vkinek, aki csak véletlenül tekint feléje. Ha elkaphatja egy-egy nő tekintetét, utána, mint bolond, esik neki a vaskeréknek. (Kuncz Aladár)
5. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Hirtelen, ügyesen megszerez magának vmit; megkaparint. Ha [a lakást] meg akarod tartani – írj tüstént Egressynek, nehogy elkapják. (Petőfi Sándor) Tán biz a fogarasi várnagyságot akarja elkapni? (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben) <Vmely ragályos betegséget más személytől> megkap. Elkapja a bőrbajt, a himlőt, a náthát.
III. tárgyatlan
1. (tájszó) Elszokik, másfelé szokik. Elkapott a malac a szomszédba.
2. (népies) El van kapva: <személy> elkényesedett.
Szólás(ok): ld. frakk, gépszíj.
elkapás; elkapdos; elkapható; elkapó; elkapott.
