elkapál
elkapál ige
1. tárgyas Kapával eltávolít vmit vhonnan. Elkapálja az útról a füvet, a gazt, a sarat.
2. tárgyas <Bizonyos területet> kapálással magának csalárdul megszerez. Elkapálok egy fél bakhátot a szomszédom szőlejéből. (Eötvös Károly)
3. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Bizonyos időt kapálással eltölt. Két órát elkapált. Estig elkapált a kertben. || a. tárgyatlan Képes, bír kapálni. Az öreg már hetven felé jár, de még egymaga is elkapál.
elkapálás; elkapálgat; elkapáló; elkapált; elkapáltat.
