elmúlik
elmúlik tárgyatlan ige, (régies) elmúl
1. <Állapot, jelenség> fokozatosan v. hirtelen csökkenve létének, jelenlétének végére jut; megszűnik. Elmúlik a fájdalma, a fejfájása, a rémülete. Egyszerre elmúlt az álmosságom. Sok régi szokás elmúlt. Ahogy jött a betegség, úgy el is fog múlni. Ezen a világon minden keletkezik, és minden elmúlik. Ami elmúlt, elmúlt: nem szabad a múlton rágódni, bizonyos megtörtént dolgokat tudomásul kell venni és le kell zárni. Szóláshasonlat(ok): elmúlik, mint a tavalyi ® hó. Nincs az a szerelem, Aki el nem múlik. (népköltés) Elrepül a szép kikelet, S örömeink elmúlnak. (Berzsenyi Dániel) Majd elmúlnak a bajok. (Petőfi Sándor) Meghal minden és elmúlik minden. (Ady Endre) Erői elmúlnak, s maga szorul eltartásra. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) <Intézmény, tárgy, élőlény> létezésének végére jut; elpusztul. Kincs, kevély márványpaloták, homályba Dűlnek, elmúlnak, s heverő uroknak Híre enyészik. (Berzsenyi Dániel) Ahová leszállt a földre [a sáska], elmúlt onnan fű és virág. (Jókai Mór) Mi lett, született, mind eltünik, elmúl: Ember, fű, virág, árnyék, falevél. (Vajda János) || b. (tájszó) <Ember> meghal. Fegyvertársaik … elmúltak már. (Jókai Mór)
2. <Idő, időszak> múlttá válik, túlhaladunk rajta; eltelik. Elmúlnak az évek. Ifjúságunk elmúlik. Elmúlt a hosszú tél. Sok idő múlt el azóta. Elmúlt felette az idő: megöregedett. Gyermekségem szép idei, Be hamar elmúlátok! (Kisfaludy Sándor) Így múlik el a mi életünk. | Szakadatlan munkában, éber figyelemben. (Kosztolányi Dezső) Csak múljon már el e tompa, nyomorult század. (Karinthy Frigyes)
3. <Időpont> múlttá lesz, mert túlhaladnak rajta. Már elmúlt öt óra. Mire elmúlik dél, készen leszünk. Hat óra elmúlt tíz perccel.
4. Elmúlik vmennyi éves, esztendős: <rendsz. ember, ritk. állat> idősebb lesz vmely életkornál; túlhalad, túljut egy bizonyos életkoron. Elmúlt már húszesztendős. Mire elmúlik ötvenéves, már kész öregasszony. Elmúltam húszéves, ihajla, be vagyok sorozva. (népköltés) Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel, | egyszer felébredsz és aztán sokáig | nem bírsz aludni. (Kosztolányi Dezső)
5. (régies) Eltávozik, távozva nyoma vész; eltűnik. Isten követje … Szólt s elmulék, felszállva. (Arany János–Tasso-fordítás) Az őz … elirrant [= elillant], elmúlt a kaszáló másik oldalán. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, régies) Az emlékezetből is elmúlik: teljesen feledésbe vész. A régi táblabírák az emlékezetből is elmúltak már. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Vmi elmúlik vkiről: megszűnik vmi baj, csapás, mely vkit ért. (választékos) Múljék v. múljon el tőlem: távol legyen tőlem. Bánat, bánat de nehez vagy, Be rég, hogy a szívemen vagy! | Amíg azok eloszolnak, Tőllem minden jók elmulnak. (népköltés)
6. (tájszó) Egy hajszálon v. kicsibe múlik el: kis híja, hogy …
elmúlat; elmúlhatatlan; elmúló.
