elsikkaszt
elsikkaszt tárgyas ige
1. <Rábízott értéket, kül. közpénzt> sikkasztva eltulajdonít. Az árvák, a kisemberek pénzét, a rábízott összeget elsikkasztotta. || a. <Okiratot, okmányszerű írást, levelet> titokban és törvénytelenül úgy eltüntet, hogy ne lehessen érvényesíteni v. felhasználni. Elsikkasztja a feljelentést, a kérvényeket, a leveleket. A főbíró … ez irományokat most is, ha kezébe kerülnének, elsikkasztaná. (Eötvös József) || b. (ritka, régies) Ellop. Istentelen zsivány! | Mért sikkasztottad el az én jó paripám? (Petőfi Sándor) || c. (bizalmas, tréfás) <Tárgyat> a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül elvesz. Ezt a blúzt anyámtól sikkasztottam el. Elsikkasztotta a jó tollamat. Van egy női nyergem, a húgomtól sikkasztottam el. (Herczeg Ferenc)
2. (átvitt értelemben) Úgy cselekszik, ügyes v. ravasz fortéllyal úgy jár el, hogy vmi elsikkadjon (2). Elsikkasztották a földreformot. Elsikkasztotta a dolog lényegét. || a. (átvitt értelemben) <Vmely tényt, kétségtelen dolgot> jelentéktelennek tüntet fel, semmibe vesz. A közte és felesége közt levő huszonöt év különbséget nem lehet elsikkasztani. Azt a tényt, hogy lopott, nem lehet elsikkasztani.
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Egy v. több személyt> alattomban, nyomtalanul eltüntet, eltesz láb alól. Fulkó bandái …, ha jőnek gazdag főurak, kereskedők, szívesen fogadják őket, kincseiket őrzésükbe veszik, s ő magukat az első éjjel elsikkasztják. (Jókai Mór) A magyarságot még a magyar főurak ezeréves pártossága … és lelketlensége se tudták elsikkasztani Európából. (Ady Endre)
elsikkasztás; elsikkasztható; elsikkasztó; elsikkasztott.
