elsiklik
elsiklik tárgyatlan ige
1. Úgy siklik (főként 1–3), hogy vmihez v. vkihez közeledve előtte v. mellette gyorsan, könnyedén elhalad, elsuhan, elsurran. Úszás közben elsiklott mellettünk. A kormánybiztos éppen arra siklott el könnyű csónakján. (Mikszáth Kálmán) || a. <Személy> gyorsan, simán elsuhan vhonnan v. vhol. A táncoló párok, mint a hal, siklanak el egymás között. A kis kobold frissen siklik el az egyes csoportok közt. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Elsiklik vmi fölött: vmi lényegest csak felületesen lát, említ v. teljesen mellőz; átugrik rajta. Elsiklik a kérdés lényege fölött. Ide-oda szálló tekintetük … a gyümölcsök fölött is elsiklott. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Nem vesz észre v. nem akar észrevenni vmit. A korrektor elsiklik sok hiba fölött. Szelíden ír …, hogy a censor keze Elsiklik rajta, mint a bársonyon. (Petőfi Sándor)
3. (tájszó) <Síkos helyen> elcsúszik, elesik. Elsiklik a jégen. Elsiklott a vizes kövön. || a. (átvitt értelemben, tájszó) Elsiklik a nyelve: elcsúszik a ny.-e, olyat mond, amit nem kellett volna.
4. (ritka, irodalmi nyelvben) <Síkos test a kézből> gyorsan, meglepetésszerűen kicsúszik, s továbbmegy. Elsiklik néha a hal A halásznak körme közől, Ha ügyetlen kézzel Kap utána. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, ritka) Eltűnik. A tolvaj elsiklott az üldözők elől.
elsiklás; elsikló; elsiklott.
